"Mindent szeretek, ami élettelen és magától mozog"

Interjú Papp Marcell Miklóssal

2017. április 09. - Forgács Benjámin

Az idei Robotprogramozó Országos csapatverseny egyik döntős csapatának tagja, Papp Marcell Miklós, aki most volt először ilyen típusú versenyen. Marcit 2016-ban ismertem meg a Magyar Templeton Program keretében, ahová mindkettőnket beválogattak, és lettünk Junior Templeton Fellowk. Mivel van közöttünk egy kis korkülönbség és lakhelytávolság, ezért nagyon ritkán találkoztunk a Templetonos programokon. Őt már ekkor is érdekelte nagyon a robotika, sőt már saját robottal is rendelkezett otthon. Úgy gondoltam megkérdezem Marcit, mit is gondol jelenleg a robotikáról és jelenleg milyen tervei vannak ezzel a tudománnyal.

3064_papp_marcell_miklos.jpgForrás: templetonprogram.hu

Viszonylag korán kezdtél robotikával foglalkozni. Mi volt az első robotikával, robottal kapcsolatos élményed?

Mindent szeretek, ami élettelen és magától mozog... Talán egy robotkutya, illetve egy kiállítás volt az első ilyen élményem; úgy 4 éves korom körül. De a legmeghatározóbbak: a nyíregyházi Lego gyárban tett tavaly nyári látogatás volt, ahol robotok készítették a kedvenc játékom elemeit; illetve a Programozó sulival tavaly ellátogattunk Debrecenbe az FLL versenyre. De szintén hatással volt rám egy Templetonos élmény is,  amelynek keretében láthattam Danielt a humanoid robotot, és megismerkedtem illetve beszélgethettem alkotójával...

Ki mutatta meg neked a robotok programozásának lehetőségét?

A szüleim mérnökök, láttam már mindkettőjüket programozni….  Apával Arduino-zunk is . Imádok legózni, és a szüleim úgy gondolták, hogy akkor a programozást is így ismertetik meg velem, ezért 2010-ben megkaptam a NXT 2.0 készletet és innen indult ez. Bár a szüleim nélkül nem nagyon tudtam mit kezdeni vele, inkább előre megírt programokat töltöttem rá és ezekkel játszottam.

Miért szereted ezt csinálni, mi adja a motivációt?

Olyan közegbe kerültem, ahol mindenki szereti a robotokat, illetve a velük kapcsolatos tevékenységeket, az építést és a programozást is. A szüleim szerint az első foglalkozás után (annak ellenére, hogy péntek késő délutánra esett) a fellegekben jártam. Ez az érzés szerencsére azóta is megmaradt. Egyszerűen boldoggá tesz, ha a robot végrehajtja azt, amit a feladat szerint kell.

Hogyan reagál a környezeted mikor megtudja, hogy te ezzel foglalkozol?

Általában csodálkoznak, de megszokták már tőlem, hogy nem vagyok átlagos. De amikor a regionális döntőn 3. helyet szereztünk, az iskolai informatika tanáromat is láttam végre mosolyogni.

Nagyon megörültem mikor megláttam, hogy Te is jössz a versenyre, és ezúton is gratulálok nektek. Mit vársz ettől a versenytől?

Köszönöm. Nagy és kellemes meglepetés volt a döntőt érő helyezésünk is. Nekem is érdekes volt. Például számomra itt lett világos, hogy a feladatokat időre, 10-20 perc alatt kell megoldani. A szakkörön 90 percünk volt egy feladatra. Mit várok? Mindenképpen tisztességes helytállást. Megteszünk mindent, majd meglátjuk milyen eredményhez lesz elég. Ahogy anya szokta mondani megosztjuk a munkát ő izgul én meg versenyzek. Mindenesetre nehéz dolgunk lesz.  De most már keményen és célirányosan készülünk, és szerencsére nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

Remélem én is, hogy sikerrel végzitek el a feladatokat. Ugyebár a döntőbe nehezebb problémákat kell a robottal majd megoldanotok. Mit gondolsz, hogyan tovább ezután, terveid a jövőre nézve hogyan fognak alakulni, mi szeretnél lenni?

7. osztályos vagyok a Miskolci Herman Ottó Gimnáziumban, ahol nyolcosztályos képzésre járok, tehát érettségizni is itt fogok. Villamosmérnöki diplomát szeretnék szerezni, mesterképzésben pedig valami űrkutatással kapcsolatos témában gondolkodom, pl. MIT űrtechnológia szak. Érdekel az elemi részecskék világa, a részecskék tulajdonságai, illetve az ezekre ható folyamatok, és a kapcsolódó szimulációs programok is, valamint a rakéták meghajtási módjai, üzemanyaga, vezérlő programjai.

Nagyon pozitív az, hogy ilyen konkrét terveid vannak a jövőre nézve. Mit gondolsz, az emberiség jövője hogyan fog alakulni?

Olyan űrhajó és rakéta kifejlesztésében veszek részt, amely forradalmasítja az űrutazást, melynek segítségével akár másik naprendszerbe is könnyedén eljuthatunk.

Marci egy nagyon érett és komoly gondolkodású fiú, úgy gondolom, ha ennyire kitartó és elkötelezett marad, nagyon jó kutató lehet majd belőle.

A bejegyzés trackback címe:

https://robotmania.blog.hu/api/trackback/id/tr9912401865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.